Súlyos gondolatok lettek…
Súlyosak…
Mert mit ti könnyen elfeledtek
S magatoknak megengedtek
Megbocsátást
Az botrányos
Mert oly mű mi ennyi lektorálást
Igényel, az nem furmányos
Csak szar

Ily kerge költőt az ég
hiába akar
(Mert a hülyeségből nem elég)
De még a föld alól sem kapar
Hiába mondom, hiába átkom
Hiába rontom, az Isten megáldjon
Mert a hülyeség…
Egy ritka áldás
A tehetség, mi mondja
Nincs megállás:
Az, mi megvan eme nemes költészetben
Az, mit ember folyton keres
S bölcsészetben
Látja újra:
Az elmém fasza véreres.

Merthogy a költő egy zseni.
Efelől nincs kétség.
De verseiben így is tátong
A végtelen sötétség
Hogy asszony felét eleget nem veri
Ez látható.
Eme bűn a tehetség tükrében tán megbocsátható
“De a nagysághoz elengedhetetlen
Hogy a kéz megfékezhetetlen
Eljárjon, a segbeszopott anyádon”
Mondottá a fiának minden nagy költő
Az idő tovareppen, eltelik pár emberöltő
És a fiú látja, látja újra hogy miért a verseit örökké fújta:
Az egy faszság

Az újabb aljas rágalom
Mire nincs jobb szó,
mint fájdalom
Hogy a girhes ló
Min Batár visszafele ül,
A magyar irodalom
Mi csak szánalmat szül
Az ördögi birodalom
Mit nem hagy eleget…
Csöcsöt, faszt, meg jó kerek feneket
Nem kapunk.
(Persze, persze, szex nélkül is elvagyunk
De mint olvasók, a pornó nélkül szépen lassan elfogyunk
Na de vissza lassan a kontextusba…
Akár hogy is de ily faszságot költő mint én, már ugye le nem mossa…)

Mit még szó nélkül nem hagyhatok
Főben járó bűn…
Ez egyetlen dolog mi mellett meghalhatok,
De belém új életet kehül:
Káromkodást basszameg!
Többet!
Mert tudom, az ily költészet csak a hülyéket hatja meg,
De hegyi bölcset
Olvasni Batárt: Még nem láttam.
Ne higgy nekem…
Viszont ezügyben messzire el jártam,
Hogy legyen helyem:
Itt és most,
s személyesen kritizáljam
Ezt a 4 karátos fost

Jó barátom az öreg Batár.
Csak kell neki a fegyelem
Tőle hangos a román határ
Nekem meg ebből van kenyerem
“Csak lenne baszd meg Románia…”
Csak lenne baszd meg álom
Mondta ezt a Román fia
Azzal az utcára hugyálom.

Ez a magyar értelmiség,
A bukott nemesség
A rímekben értelmet,
Az értelmet rímekben
Hiába keresnék…
Kint lakik az utcán
Kint a bokrok között
Boron él meg hurkán
S lassan E világból elköltözött.

Ne járj így. Ne járjon el így rajtad az élet.
Nem sokáig, de addig amíg még élek
Zavaros, de okos véleményemet
Kiállítani nem félek.

Tanulj hát, és írj újra.
Mert rád mutat most Isten ujja.
Rajtad van a világ szeme
Ha ezt elbaszod, baszódsz majd te is vele.

Kérely Ferenc (2007)