Be vagyok állva
Azt hiszem
A képeket látva
Az időt előre
S fájó szívvel tudom:
Mára asszem teljesen kibukom.

De miért ezt a verset valóban írom:
Az hat meg igazán engem
Magammal a lelki csatát vívom,
Miközben folyton viszket a seggem

Nem picit, nem közepest,
Hanem olyannyira, mikor az ember a lyukába nyúlni se rest
Hogy enyhítsen a nemmúló, beteges viszketésen
Tehát mikor a lassan
Élő temetésen
A legelső árja:
Akkor tudod:
Fasz tudja miről beszélek már.

Kérely Ferenc (2010)