Ma este, ablakomon
halkan, nesszel kopogott a remény
Hogy zavaros testem elvesse,
Alkonyokon,
Mert nem ő voltam, az nem én
Nem is lehettem…
Nesztelen a fegyverem eltettem
S futottam, hogy léphessek
Könnyedén nyitva ajtót
Hogy egy dolgot kérhessek,
S megkapom,
Ó Uram nekem mit keressek?
A fejem elkapom,
S nézem őt…
A mai megmentőt.
Újra kezdem.
Ismét újra.
A célt elfelejtem
S így indulok újabb vándorútra

Kérely Ferenc (2008)